– halljuk a Regula figyelmeztetését már a Prológusban. S amikor életstílusról beszélünk, akkor nem szabad elfelejtenünk ezt a törekvést. Szent Benedek tulajdonképpen nem tesz mást, mint leképezi a kozmoszt az emberi világra. Békét, összhangot teremt, pontosabban: megfogalmazza azokat az alapelveket, amelyek elvezetnek a békére, elvezetnek az összhangra.
Alapkérdése a mai embernek: hol van a helyem a többi ember között? Hogyan fogadtatom el magamat másokkal? Hogyan bánok a körülöttem lévő világgal, amelynek – akár akarom, akár nem – része vagyok.
Az ember: része a világnak. Nem korlátlan ura ennek a világnak, de felelőse: munkálkodik benne, törődik vele, gondozza, alakítja. S az ember – aki szuverén személyiség –, bármennyire is saját világa van mindenkinek, mégis közösségi lény, aki felelős a másikért, aki tisztelettel tartozik a másik ember iránt. „A fiatalok az idősebbeket tiszteljék, az idősebbek a fiatalokat szeressék.” Az apátnak, a közösség elöljárójának feladata nem uralkodás a többiek felett, hanem sokféle emberi természethez alkalmazkodó szolgálat. Van-e korlátja a szabadságomnak? Ki a másik ember? Létezik-e egyáltalán hatalom fölöttem?
A Regula szakértő ismerői és magyarázói nálam sokkal jobban meg tudják fogalmazni, hogy Szent Benedek mennyire tiszteli az embert, mennyire tiszteli az emberi személyt. Egészen megdöbbentő, mennyire tudomásul veszi az emberi különbözőségeket, az emberi gyöngeségeket. És nem legyőzni akarja a másik embert, hanem hozzásegíteni ahhoz, hogy az egyik ember el tudja viselni a másikat. „Egymás gyöngeségeit türelemmel viseljék el.” „Gyakran a fiatalabbnak nyilatkoztatja ki az Isten, mi a helyes…” Segít ahhoz, hogy elhelyezzem magamat a világban. „Ha valakinek többre van szüksége…” Ne legyen beképzelt a kézműves, mert ő valamiben többet tud, mint a másik. Két főtt étel elég legyen, hogy ha valaki testi gyöngesége miatt az egyikből nem tudna enni, a másikból vegyen és lakjék jól… És az egész világ transzparenssé válik: minden emberben Krisztus látogat meg, a fiatalban, az idősben, a betegben, a jövevényben, a szegényben.
Kiegyensúlyozott élethez segít Szent Benedek Regulája. Segít távolságot tartani, nem engedi, hogy abszolutizáljuk azt, ami relatív – s ez áll még a saját akaratunkra is! (Ha valamelyik testvérnek lehetetlent parancsolnak: tárja föl az összes nehézségét az elöljárójának, s ha az mégis kitart a véleménye mellett, akkor engedelmeskedjék szeretetből.)
Szent Benedek számára létezik a jelen: vigasztalni kell az önmagával küszködő testvért, szombatonként takarítani kell, a monostor tárgyaival úgy kell bánni, mint az oltár szent edényével. Szent Benedek számára létezik a jövő: a Lélek örömével várják a szent Húsvétot. Semmi sem öncélú, de mindennek és mindenkinek megvan a maga értéke és méltósága.
Összefoglalva: egy életstílust kereső világban korszerű megoldást kínál Szent Benedek Atyánk. Leegyszerűsítve: legyen minden és mindenki az, aminek mondják. (Ez annyit is jelent: ne hazudjunk.) És minden legyen a maga helyén, legyen meg mindennek a rendje. (Ez annyit is jelent, hogy teremtsünk békét.)
A nap rendjét az Isten szolgálat szabja meg. A közösség, amely összegyűl az imaórák – zsolozsma – ünneplésére, maga az imádkozó Egyház. (A zsolozsma ünneplése nem egyéni imák összessége!) Az imaórák révén megemlékezünk, (memoriale) Isten üdvözítő tetteiről, de nem pusztán, mint múltbeli eseményekről, hanem éppen az ünneplés révén jelenlévő valóságról – még pedig a jövőben (eszkaton) várt valóságról. Az imaórák ünneplése szoros kapcsolatban van a Jelenések könyvében leírt mennyei liturgiával, annak mintegy szentségi megvalósulása (miszterium, sacramentum). A nap során a közösség négy imaóra szolgálatát végzi, ezzel szenteli meg az időt napról-napra. Isten dicsérete csatlakozik ahhoz a dicsérethez is, amelyet az egész teremtés (kozmosz) mutat be Alkotójának.
A közösség egységét a Szentlélek elsősorban az Eucharisztia, a szentmise napi ünneplése és a napjában négyszer közösen ünnepelt imaórák révén teremti meg. Az Eucharisztia ünneplése közösségünk számára kiemelkedően az Isten eljövendő Országának, királyi uralmának szentségi megjelenése világunkban. A közösség minden nap konventmisén ünnepli együtt Krisztus keresztáldozatát és feltámadását. Az oltárnál kérjük Istent mindazokért, akik a mi imáinkat kérték gyógyulásért, a megtérés kegyelméért, az elhunytak üdvösségéért.
Az istenszolgálat kiemelkedő alkalmai a szent idők. Adventben a közösség a hívekkel együtt imádkozza szombatonként a vesperást (alkonyati imaórát) – gyertyagyújtással. Hétköznaponként reggel pedig a vigíliát és a laudest (hajnali dicséretet) is.
Hétfő – Péntek
06.30 – vigilia és laudes
12.15 – napközi imaóra
18.30 – vesperás
Szombaton
8.00 – vigilia és laudes
12.15 – napközi imaóra
18.30 – vesperás
Vasárnap
06.30 – vigilia és laudes
12.45 – napközi imaóra
19.00 – vesperás
Minden nap
06.25 – laudes
12.15 – napközi imaóra
18.00 – vesperás
19.00 – vigilia
Minden nap
06.30 – vigilia és laudes
12.15 – napközi imaóra
18.45 – vesperás (szombaton 19.00)
19.45 – kompletórium
